Megyer Alkotóház meséje
A MŰVÉSZETTERÁPIA FILOZÓFIÁJA
Megyer történelmének következő múltja a Közösségi Színtér létrehozása volt. Az elődöktől kapott tér újra- felfedezése, rendezése nagy kihívás volt. A hagyatékból maradt bútorok újragondolása, átfestése, a hely lakájossá tétele olyan ajándék-feladatként jött az életünkbe, amit azóta is alakítunk és igazítunk a szükséghez és az igényekhez.
A tér berendezkedett a kedvünkre a művészet-alkotás, valamint a szellemi eszmecserék-beszélgetések helyszínévé, amit mi a művészetterápia vonalához csatoltunk gondolatban, de belehúzódhatunk spirituális vonalon a védikus karma-jóga cselekvés-szublimációjába, ami nagyban követi az egykori "hobbi" fogalmát.
A hely lehetőséget ad az anyag természetéhez igazodó termékeny alkotáshoz, a játékos felfedezéshez, amihez a kellékek a természetes-és ipari alapanyagok, de főként az újrahasznosítás jegyében a maradék-hulladék matériák átgondolása koncepció most is a kreatív elménk megmozgatására.
Mi a célunk? Játékos felfedezése az emberi kreativitás végtelenségnek, a szabad akarat építő- konstruktív irányvonalának megkeresése, ezzel egyetemben a bennünk zajló destruktív erők átfordítása a belső lényünk igazi örömteliségnek irányába, a közösség, a kapcsolatok, a külső világ irányába tett valódi megértésével, mellyel egyensúlyba kerülhet mindaz, amit kinn- és benn tapasztalunk egyaránt.
A BÉKE FELISMERÉSE LEHETŐSÉG
mindannyiunk megelégedésére.
